Bemutatkozás, avagy mi, hogy, és miért :)

Párom és én is vidéken a családunkkal szoktuk ünnepelni a Karácsonyt, aztán pár nap múlva ő jön hozzánk, vagy én megyek hozzájuk. Ez 2010-ben sem történt másképp. 2010. december 21. kedd volt a kiszemelt nap arra, hogy egymást megajándékozzuk, mert másnap ő már utazott haza. Nagy volt a sürgés-forgás, én megleptem őt egy masszázzsal a közeli masszőrnél, de a kezelés után nem jött haza, hanem elment az ajándékomért. Este fél kilenc körül telefonált, hogy mindjárt belép az ajtón, bújjak el, meg ne lássam a meglepetést. Bementem nagy duzzogva a szobába, mérgelődve, hogy mi lehet az, amit nem láthatok már az előszobában, hisz úgyis biztos szatyorba van, vagy be van csomagolva. Pár pillanat múlva résnyire kinyitja a szobaajtót. Épp az ágyneműtartóból vettem elő a sporttáskáját, hogy összepakoljam a ruháit, ami kellhet neki otthon a szünetben, és ott volt az ő ajándéka is, amit még én szántam neki. Állt az ajtóban, majd szomorúan megjegyezte: „Én nem vettem Neked ilyen nagy ajándékot, és csak egyet vettem”. Mondom semmi baj, nem erről szól az ünnep, majd teljesen kinyitotta az ajtót és ott állt, kezében egy kisállat hordozóval…

…de kezdjük a legelején….

…Budapesten élünk albérletben. Nagyon szerettünk volna háziállatot, de a főbérlő se kutyát, se macskát nem enged a lakásba. Páromnak régen volt egy házinyula, innen támadt az ötlet, hogy mi lenne, ha vennénk egy törpenyulat. Az anyagiakat, felelősséget, mindent figyelembe véve elkezdtünk az interneten keresgélni. Rábukkantunk egy nagyon kedves párra, akik törpenyulakkal foglalkoznak. Akkoriban még csak két nyuszijuk volt, és épp az első alom került eladásra. Párom el is ment, megnézte a három újszülöttet. Legközelebb én is elmentem vele, és nagyon megtetszettek a csöppségek, de egyidejűleg kicsit meg is ijedtem, azt hittem meg se merem fogni a piciket. Lényeg a lényeg, kiválasztottuk Őt, egy ránézésre nőstény nyuszit, akinek Frildi lett a neve. Azért írtam, hogy ránézésre kislány nyuszit, mert ilyen kis korban még nem 100%osan megállapítható a nemük. Becézgettük is őt: „kisasszony, kicsi lány” mikor a függöny alatt bújkált: „menyasszony”, aztán persze kiderült, hogy Frildi bak :D

Immáron másfél éve a mi kis nyulunk Ő. Félévente kap oltást, egyszer sajnos beteg lett, infúziót is kapott, kedvtelen volt. Akkor fecskendővel tömtük hetekig belé a répapürét, de helyrejött. Mindig szomorúan mondtam, hogy szegénynek nincs társa, kell neki egy „feleség”, akihez majdan hozzábújhat, hisz ő is társas lény. És itt ér össze a két történet…

… hiszen 2010 karácsonyán a kisállat hordózóban egy két hónapos, hófehér nőstény nyuszi lapult a széna alatt.